József Attila nem én voltam, vagyok, és nem is lehetek soha az életben.
Nem vagyok nagyképű, de akár, én is írhattam volna József Attila verseit.
Mielőtt megrökönyödnél, figyelj csak rám!
J.Attila, meg én, ugyan azokat a betűket, és írásjeleket használjuk, versíráskor.
Akkor hát, mi lehet az oka, hogy mégsem ugyanazokat a gondolatokat vetem papírra, mit ő maga?
Talán, mert én nem papírra vetem gondolataimat?
Talán a lakóhelyünk földrajzi fekvésének különbözősége az ok?
Talán, mert ő férfi volt, én meg nő vagyok?
Talán, mert szüleink, nem voltak azonosak?
Talán, mert más korban él (t) ünk?
Talán, mert, az én egyik szomszédomat Ági néninek hívják, aki folyton pattogtatja szegény férjurát?
Talán, a tehetségünk szintkülönbsége?
De mi is az a tehetség? Kézzel, szívvel, vagy lélekkel lehet megfogni?
Talán, mert az idén túlméretezett, a szúnyogszaporulat?
Talán, mert én napraforgó olajjal sütök,főzök?
Talán, mert Petőfi itt lakott egy ideig, a szemben lévő parasztházban?
Hiába, no, teleírhatnék 66, vagy77, vagy 88, esetleg 99, netán 666 oldalt, de mégsem teszem.
Az a 666-os szám különben is rossz előérzetet keltett bennem!
Szóval a választ nem tudom, csak sejtem.
József Attila nem én voltam, vagyok, és nem is lehetek soha az életben.
József Attila, mint minden halandó ember ezen a világon, egyedi, és megismételhetetlen!
Talán ez a válasz a kérdéseimre?
Talán igen…
Igen!
Azt hiszem, Osváth Ernő mondta: a tehetség az, aki többet tud, mint amennyit tanult. Weöres Sándor egy levelében valahogy így vélekedett: a tehetség az, aki nagyobbat sz@rik, mint amekkora a seggén kifér. (Biz isten így írta!)Ady pedig így vélekedett: "Vagyok, mint minden ember fenség"
Hát, jó fejtörést!
@gébics: Köszönöm!:-))
Zsó!
Te nagyon tehetséges vagy!
És nagyos szép verseket írsz!
@Maricaalojzia:Jaj, Marica!Csak irulok, és pirulok itten!:-))
Ne pirulj, mert ez a való!
Tudod, én nagyon szeretem a verseket(is), sokat olvasok és a beszédemet úgy tartom karba, hogy hangosan olvasom a különböző stílusú verseket. És így azért szeretem a Te írásaidat is. Jó őket olvasni.
Bocsi, nem akartalak zavarba hozni!
@Maricaalojzia: Örülök annak,hogy ilyen jó nagyadag akaraterővel rendelkezel. Annak is örülök,hogy szereted olvasni a leírt gondolataimat,vagyis engem,hiszen végül is ők,belőlem születnek.
Veled lehet barcohbázni, József Attilával viszont nem lehetett, mert mindig csak a mamára gondolt.;)
@lápipóc: Ó,én balga,hogy erre nem is gondoltam?!:-))
miért ne lehetnél József Attila? szervezünk gyűjtést itt a Blogtéren, és összedobjuk neked a műtétekre valót ;)
Ne figyelj rám!
Nálam frankón tiéd az idei Citrom-díj :(
Kétbetűs négylábú barátainkat nem is keverem már bele. Bocsika!
@dottedarm: Hát az bizony nehéz lenne!
Bár, a darált lóhús,lócitrommal keverve,megoldható,csak gusztus kérdése,mert szerintem elég büdös!:-))
Zsó!
Midnek már megigértem, de neked is megigérem írásaitoknak könyvvé formált alakját árulni fogom a jövő évi könyvhéten!
@Maricaalojzia: Oksa,majd megtárgyaljuk!:-))